Ezzel a címmel jelent meg a mai (08.16) Heves Megyei Hírlapban egy cikk, amelyben Keller József (Egri Téglagyár Kft. tulajdonosa) szerkesztőséghez intézett levélben tudatja, hogy nem hajlandó többet foglalkozni a 2005-ben újraindított egri focicsapattal. A megyeszékhelyi labdarúgás további támogatásától és vezetésétől eláll, belefáradt a szervezet, a rend, a fegyelem és nem utolsósorban a szakértelem hiányával küszködő és ezek nélkül létezni akaró klub patronálásába.
Keller Úr, aki már nagyon sokat áldozott az egri fociba, hirtelen úgy döntött, hogy most kiszáll. Az ő elképzeléseit elfogadni képtelen alkalmazottak, és a velük folytatott harc idegileg teljesen felőrölte. 2005-ben megye kettőből indult a klubja, nagy meglepetésre csapatának nem engedte meg a HELASZ, hogy megye egyből kezdje az első évadját. Nem volt elég a pénz, mondhatnánk, de mivel egyenes emberről lévén szó, ilyet ne is merjünk gondolni. Az újrakezdés sikeres volt, a megye kettőt hatalmas gólaránnyal abszolválta a gárda, majd a kezdeti lendülettel átgázoltak a megye egy-en is, most meg itt állnak Magyarország harmadik vonalának a kapujában. A nyár is ígéretesen telt, Keller Úr, aki a klub egyedüli (100%-os) tulajdonosa, idecsábította Tornyi Barnabást. Tornyi Barnabásról csak annyit, hogy a ma este hét órakor kezdődő Honvéd-Hamburg összecsapás nem lenne, ha rajta múlt volna. De szerencsére megkapta a negyvenmillió kártérítést és a kamatjait, így nem zárták ki a Honvédot az élvonalból. Tornyi Úr edzői karrierjének talán eddigi legnagyobb sikere az, hogy az irányítása alá került Tatabánya bennt tudott maradni az elsőosztályban. Ennyit egyenlőre a csapat újdonsült segítőjéről. Keller Úr szerint azonban ő kiváló szakember, végre egy szakember a csapatban - a sok szakbarbár között. Keller Úr és Tornyi Úr focit akartak csinálni, profi focit, de rájöttek (szerencsére még időben) hogy ez itt sajnos nem lehetséges. Lemondott Keller Úr, majd vele együtt ünnepélyesen Tornyi Úr is - már csak az udvariasság kedvéért.
Az indokok között elég hangsúlyos, hogy nem kapta meg a kellő támogatást a klubja az önkormányzattól. Keller Úr tizenötmillió forintot kapott az adófizetők pénzéből, de neki ez nem volt elég. Egye fene, ha nem kapok többet akkor kilépek. Egerben, mint mostanában sokhelyütt az országban, valami nem jól van. Keller Úr százszázalékban tulajdonosa a klubnak, ez azt jelenti hogy nekünk adófizetőknek és az önkormányzatnak betekintési joga nem sok van a klub ügyleteibe. Fizetik az adót és csókolom. Jó nagy adót fizetnek, jó nagy összegről, jó nagy összeget igényelnek vissza, már csak az áfa miatt is. Teszem azt, olyan 25 milliót. Keller Úr azonban kiszállt az üzletből. Ez számomra máig érthetetlen. Mi pedig, szegény drukkerek tenyerünkbe temethetjük az arcunkat és "gyere vissza Józsi bácsi" plakátokkal készülhetünk a Jászapáti elleni idénynyitóra, amelyen lehet nem is lesz kint a lokálpatrióta, sportszerető, az egri labdarúgásért az utóbbi években legtöbbet áldozó derék téglagyáros, Keller Úr. Aki olyan nagy mértékben támogatta az egri focit éveken át, mint addig senki. Önerőből, persze. Merthogy az önkormányzat pénze az ugye kevés, hozzá kellett adni eddig is, meg eztán is, csakhogy eztán ugye Magyarország harmadik vonala (!), ezmiatt nyilván többet. Az meg neki úgy nem megy, hogy a klub egyéb munkatársai fülük botját sem mozdítják a kéréseire, meg nem fogadják udvariasan a méltán derék Tornyi Urat. Kiszállt Keller Úr, nagymester ő már csak azért is, mert képes úgy kiszállni, hogy be alig. Meg Keller neve sokáig nem volt húzónév ezen a környéken, emlékezzünk. Eger kis város, kevés lakossal, ismerjük egymást, Keller Urat is, főleg a keller lakótelep régiúj lakosai ismerik Őt. Ahol évente kevés az egy festés, na ott ismerik Keller Urat, a téglagyárját, a kispórolt anyagokat, meg a felmenőit is. Gondolom én, de ma már sok mindent gondoltam.
Keller Úr, azért igazi gavallérként biztosította az őszi idényt, nem lesz anyagi gondja a klubnak, csak decembertől várhatóak nagy gondok. De ha esetleg valaki szeretne segíteni rajtunk, annak szívesen átadja 0 azaz nulla forintért az egész tulajdonjogát a klubnak. Tessék, vigyétek. Ő sajnos belefáradt, és kiszáll. Én meg teszem azt, lehet megveszem. Úgymond beszállok. Nulla forintért. Hátha jól jövök ki. A játékosoknak megmondom, hogy sajna fiúk most nem kaptok olyan nagy gázsit, elvégre mégiscsak enbéhárom, meg azért mégiscsak amatőrök vagytok, aztán ha elértek valami szépet, akkor majd én is jó leszek.
Székely Karcsi bácsi pedig jobban tette volna ha nem kiabálja szét hangszálait nap mint nap az U13 srácaival, hanem énekkel köszöntik a megérkező Tornyi Urat. Az lett volna helyes. Ingyen és Bőnyállal. Sajnos Székely Karcsi bácsiban nem volt ennyi alázat. Pedig Tornyi Úr igazán megérdemli. Azért ő is most az egyszer kegyes volt; utóbbi években kevés olyan klub akadt, ami nem fizetett Tornyi Úrnak kártérítést. Pedig ha valakinek igen, nekünk lehet úgy illene.
Keller Úr, aki már nagyon sokat áldozott az egri fociba, hirtelen úgy döntött, hogy most kiszáll. Az ő elképzeléseit elfogadni képtelen alkalmazottak, és a velük folytatott harc idegileg teljesen felőrölte. 2005-ben megye kettőből indult a klubja, nagy meglepetésre csapatának nem engedte meg a HELASZ, hogy megye egyből kezdje az első évadját. Nem volt elég a pénz, mondhatnánk, de mivel egyenes emberről lévén szó, ilyet ne is merjünk gondolni. Az újrakezdés sikeres volt, a megye kettőt hatalmas gólaránnyal abszolválta a gárda, majd a kezdeti lendülettel átgázoltak a megye egy-en is, most meg itt állnak Magyarország harmadik vonalának a kapujában. A nyár is ígéretesen telt, Keller Úr, aki a klub egyedüli (100%-os) tulajdonosa, idecsábította Tornyi Barnabást. Tornyi Barnabásról csak annyit, hogy a ma este hét órakor kezdődő Honvéd-Hamburg összecsapás nem lenne, ha rajta múlt volna. De szerencsére megkapta a negyvenmillió kártérítést és a kamatjait, így nem zárták ki a Honvédot az élvonalból. Tornyi Úr edzői karrierjének talán eddigi legnagyobb sikere az, hogy az irányítása alá került Tatabánya bennt tudott maradni az elsőosztályban. Ennyit egyenlőre a csapat újdonsült segítőjéről. Keller Úr szerint azonban ő kiváló szakember, végre egy szakember a csapatban - a sok szakbarbár között. Keller Úr és Tornyi Úr focit akartak csinálni, profi focit, de rájöttek (szerencsére még időben) hogy ez itt sajnos nem lehetséges. Lemondott Keller Úr, majd vele együtt ünnepélyesen Tornyi Úr is - már csak az udvariasság kedvéért.
Az indokok között elég hangsúlyos, hogy nem kapta meg a kellő támogatást a klubja az önkormányzattól. Keller Úr tizenötmillió forintot kapott az adófizetők pénzéből, de neki ez nem volt elég. Egye fene, ha nem kapok többet akkor kilépek. Egerben, mint mostanában sokhelyütt az országban, valami nem jól van. Keller Úr százszázalékban tulajdonosa a klubnak, ez azt jelenti hogy nekünk adófizetőknek és az önkormányzatnak betekintési joga nem sok van a klub ügyleteibe. Fizetik az adót és csókolom. Jó nagy adót fizetnek, jó nagy összegről, jó nagy összeget igényelnek vissza, már csak az áfa miatt is. Teszem azt, olyan 25 milliót. Keller Úr azonban kiszállt az üzletből. Ez számomra máig érthetetlen. Mi pedig, szegény drukkerek tenyerünkbe temethetjük az arcunkat és "gyere vissza Józsi bácsi" plakátokkal készülhetünk a Jászapáti elleni idénynyitóra, amelyen lehet nem is lesz kint a lokálpatrióta, sportszerető, az egri labdarúgásért az utóbbi években legtöbbet áldozó derék téglagyáros, Keller Úr. Aki olyan nagy mértékben támogatta az egri focit éveken át, mint addig senki. Önerőből, persze. Merthogy az önkormányzat pénze az ugye kevés, hozzá kellett adni eddig is, meg eztán is, csakhogy eztán ugye Magyarország harmadik vonala (!), ezmiatt nyilván többet. Az meg neki úgy nem megy, hogy a klub egyéb munkatársai fülük botját sem mozdítják a kéréseire, meg nem fogadják udvariasan a méltán derék Tornyi Urat. Kiszállt Keller Úr, nagymester ő már csak azért is, mert képes úgy kiszállni, hogy be alig. Meg Keller neve sokáig nem volt húzónév ezen a környéken, emlékezzünk. Eger kis város, kevés lakossal, ismerjük egymást, Keller Urat is, főleg a keller lakótelep régiúj lakosai ismerik Őt. Ahol évente kevés az egy festés, na ott ismerik Keller Urat, a téglagyárját, a kispórolt anyagokat, meg a felmenőit is. Gondolom én, de ma már sok mindent gondoltam.
Keller Úr, azért igazi gavallérként biztosította az őszi idényt, nem lesz anyagi gondja a klubnak, csak decembertől várhatóak nagy gondok. De ha esetleg valaki szeretne segíteni rajtunk, annak szívesen átadja 0 azaz nulla forintért az egész tulajdonjogát a klubnak. Tessék, vigyétek. Ő sajnos belefáradt, és kiszáll. Én meg teszem azt, lehet megveszem. Úgymond beszállok. Nulla forintért. Hátha jól jövök ki. A játékosoknak megmondom, hogy sajna fiúk most nem kaptok olyan nagy gázsit, elvégre mégiscsak enbéhárom, meg azért mégiscsak amatőrök vagytok, aztán ha elértek valami szépet, akkor majd én is jó leszek.
Székely Karcsi bácsi pedig jobban tette volna ha nem kiabálja szét hangszálait nap mint nap az U13 srácaival, hanem énekkel köszöntik a megérkező Tornyi Urat. Az lett volna helyes. Ingyen és Bőnyállal. Sajnos Székely Karcsi bácsiban nem volt ennyi alázat. Pedig Tornyi Úr igazán megérdemli. Azért ő is most az egyszer kegyes volt; utóbbi években kevés olyan klub akadt, ami nem fizetett Tornyi Úrnak kártérítést. Pedig ha valakinek igen, nekünk lehet úgy illene.
